“Szüleim és négy testvérem azért robotoltak egész életükben – mondja –, hogy engem, később középső öcsémet iskoláztathassák, rám bízva majdan a kivándorlás megszervezését. Vezető postai hivatalnok voltam otthon, háromszáz ember elöljárója. 1987-ben, negyvenévesen először Bécsben próbáltam szerencsét, legalul kezdve, mosogatással, felszolgálással, aztán szakácsnak tanultam, majd nyolcvankilencben Budapestre jöttem. Szüleim mindig arra intettek, hogy segítsem tanulatlan testvéreimet, akárhova vetődünk is, így minden akadályt legyőzhetünk. Mi, kínaiak mindig megfogadjuk a szülők tanácsát: miután Magyarországon éttermet nyitottam, sorra idehívtam öcséimet, feleségükkel együtt és rokonságunkat. Ma mintegy kétszáz családtagom él itt, minden testvéremnek van étterme és/vagy gyorsbüféje. Úgy érzem, mintha velük eggyel több kezem-lábam nőtt volna”

Forrás: mno.hu

Konfucius és a Kék Duna keringő, A magyarországi kínai kolónia zsákutcája , Margittai Gábor, 2001. május 19., s